2026-ban Panni kutyánkat náluk találtuk meg és az első alapítvány volt, akikkel az együttműködést kezdeményeztem, ők pedig örömmel fogadták az ötletet.
Minden örökbefogadó jelentkezését várom szeretettel, ha pedig még nem hallottál erről az alapítványról, mindenképp nézz körül az oldalukon, csodálatos munkát végeznek!
Sajnos nagyon sok olyan történettel találkozom, hogy örökbefogadást követően különböző okokból visszakerül az alapítványhoz/menhelyhez a kutyus. Legtöbbször ennek az oka a váratlan rengeteg változás és az, hogy nem is igazán tudjuk, hogy mit fog magával hozni a kutyus a családunkba. Természetesen lehetetlen biztosra menni, de a felkészülés nagyon fontos, mert így akár el is dönthetjük azt, hogy tényleg készen állunk-e egy kutyusra és ha igen, akkor mérlegelhetünk, hogy mégis milyen kutya való hozzánk és az élethelyzetünkhöz.
Rengeteg dolgot fejben kell tartani és van, amire nem is gondolnánk, amikor megszületik az örökbefogadás gondolata a fejünkben egészen addig, amíg a kiskutya az arcunkba nem tolja a kihívást. Természetesen tudom, hogy örökbefogadás előtt részletes tájékoztatást adnak az örökbeadók, viszont az is egyértelmű, hogy a legtöbb alapítvány nagyon túlterhelt. Nagy kár, mert véleményem szerint hihetetlenül nemes dologgal foglalkoznak annak ellenére, hogy mind fizikailag, mind mentálisan, mind anyagilag rengeteg kihívással szembesülnek.
Mi, a SAPI-nál két apró segítséget ajánlunk fel a partner alapítványoknak és egyéb intézményeknek. Nem sok, de biztatunk mindenkit arra, hogy amivel éppen tudnak, járuljanak hozzá a munkájukhoz!
🐶Köszönjük, ha elfogadod és hozzájárulsz ahhoz, hogy a lehető legjobb minőségű szolgáltatást nyújtsuk ügyfeleinknek. 🐶